Georg óvatosan válaszolt, nagyon sajnálom Maria, nem akartalak megijeszteni. Most megmosakszem magam, majd jó éjszakát kívánok. Most mindkettő olyan csendes volt, mint egy egér az ágyában. Maria még nem tudott elaludni. Nem mert kérdést feltenni Georgnak. Kell-e kockáztatnia és beszélnie Georg-nal. Meg akarta kérdezni tőle, el tudja-e képzelni, hogy feleségül veszi.
Nem, mondta magában: Nem szabad feltennem neki ilyen durva kérdést.
Georg ugyanígy érzett. Bátran és bátran szerette volna megkérdezni Máriát, szeretné-e a felesége lenni. Mindketten szeszélyesen viselkedtek. Kockázat mindkettőre nézve.
Olyan könnyű lett volna csak megkérdezni a másika
Georg alig tudta visszafogni az izgalmat. Még a testét sem merte megfordítani. Mintha megkövesedett, Maria mellett feküdt. És Maria-nak fogalma sem Bizonyos vidámsággal Xaver végül bejött az irodába. Nyilvánvalóan épp most kapott jó üzletet. Mivel annyira boldognak tűnt, felesége, Erna megkérdezte tőle, hogy kit tudna ellátni áruival a tengerentúlról. Igent mondhatok. Most kaptunk egy nagy megrendelést. A városvezetés számos gyarmati árut rendelt el Zerzabelshof és Schweinau körzeteihez. Állítólag 100 csomag 250 grammos kakaót és kávébabot kellett csomagolni papírzacskókba, és fel kellett címkézni őket. volt arról, hogyan csalogassa ki Georgot a tartalékból. Miután egy örökkévalóságnak érezte magát, mindketten elaludtak.
Georg öntudatlanul beszélt álmában. Gyakran dadogta „Maria” -t és tovább aludt.
Maria meghallotta dadogását, és közben felébredt. Maria örült, hogy Georg álmában kiejtette a nevét.
Maria reggel 6 körül ébredt. Először tájékozódnia kellett.
Odakint csak fény derült.
A dolgozó emberek össze-vissza tolták a dobozokat a macskakövön. Maria felállt és kinézett az ablakon. Úgy tűnt, hogy egy teherautó-sofőr hangosan vitatkozott egy járókelővel.
Nyüzsgés egy nagyvárosban, gondolta Maria.
Maria ismét kinézett az ablakon.
Lehet, hogy az a férfi, akinek a doboza a kezében van, Georg?
Nyilvánva

• Teile dieses Buch auf:
• twitter
• facebook